Áve Pecunia!
Tagadhatatlan tény, hogy a pártok nagyon megérezték a pénzszagot, és ez akár még örömteli is lehetne. Na nem állítom, hogy mindegyik, küldetéstudatára egy reggeli borotválkozás közben ráébredt fődervis rongyosra olvasta volna Samuelson professzor munkásságát, de valaki a lényeget csak megsúghatta nekik, mert tülekednek ezek, mint kamaszfiúk a lányzuhanyzó kulcslyukánál.
A tét nem is kicsi, hiszen a kétciklusos szegfüves-madaras ámokfutás akkora árokbaborulással végződött, hogy a csattanás ereje a már-már beágyazódni látszó politikai térképet is brutálisan újraírta, mint Bródy a Micimackót és a hirtelen támadt bizalmi vákuum történelmi lehetőséget teremtett az újonnan jelentkezők számára. "Fiúk, ilyen ritkábban van, mint a Haley-üstökös"-mondaná rá Vespa anyám, mire az a tökkelütött Sabinus bátyám meg tuti anyám orgazmusának gyakorisági mutatójával tromfolna, de hagyjuk a családi romantikát, térjünk vissza a lényegre. Merthogy a lényeg a pénz! Hát persze. Azt már mindenki tudja, hogy a parlamenti bejutás milyen paradicsomi lobbi-körülményeket, édeni költség-elszámolást és mennyei korrumpálódási célkeresztet biztosít az arra érdemes kiváltságosoknak, de a háttér-kádergépezet fenttartásához a befolyással való űzérkedésen túl azokra az állami százmilliókra is szükség van, amit alanyi kvótaként kapnak az elért százalékok arányában - és ez már 1% fölött jár a pártoknak!
A helyzet tehát történelmien kedvező lenne mindenki számára, aki a korábbi elittel való elhatárolódást hirdeti, ám röhejes a vergődésük, ami a történelemtudás hiányosságaiból fakad. Aki önerejéből legalább 4-esre érettségizett históriából, annak minimum illene tudnia, hogy ez a játék egy karizmatikus vezérfigura nélkül nem megy. Nem kell hogy szép legyen, az se hogy okos - gondoljunk csak Adolfra meg Vlagyimir Iljicsre - de az erő sugallata és a karmesteri képességek nyílvánvaló jelenléte alapkövetelmény egy olyan kossal szemben, akinek kolompot akarunk a nyakába tenni. Vezérkos nélkül pedig nincs csorda. Bokros lehet, hogy a legjobb miniszterelnök lenne, de nem vezérkos. Mesterházy se az - bár a leckét bemagolta, felelés közben teli a nadrágja és ez látszik is. 3 dioptria alatt mindenképpen. És bármilyen szimpatikus is lenne az LMP a kiábrándult, de azért a problémákat elsősorban nem baltával és lángszóróval megoldani kívánó polgároknak, a politika annyira sose lesz más, hogy arctalanul és karizma nélkül is vívni lehessen. Verhetik a fejüket a falba az LMP-sek, mert akárhány százalékot is érnek el, minimum a dupláját hozhatták volna egy jó menedzserrel. Vespa anyámat nem akarom még egyszer idézni, viszont úgy sejtem, sokan lesznek, akik majd fognak egy bizonyos gyurcsányi rigmust citálni - tudjátok, aminek az a vége, hogy "nem kicsit, nagyon".
Legközelebb tessék tanulni a történelmet, meg a vezetés-elméletet, vagy csak szimplán utánozni azt, aki jól csinálta.
