Áve Pecunia!
Például inflációért. Röhejesen hangzik és közdaságilag bizarr is, de más lehetőség nem sok maradt. Jobb lenne persze egy gőzhengerként dübörgő világgazdaság, ahol kamatemeléssel kell hűteni a fogyasztást, vagy épp a vaskosan szufficites államkincstárak garmada, ahol a befektetőknek eszébe sem jut egy olyan porszemnyi állam pénzébe menekülni, mint Helvécia… no, de ép ésszel ki mer ma ilyenről álmodni is?
A gond igazából valahol Maastrichtban kezdődött. Az Einheit mámorából frissen kijózanódott germán kollégák egyszercsak azon kapták magukat, hogy dettó ugyanolyan pénzük van, mint a görögöknek, vagy épp az olaszoknak, akiken addig fennhangon röhögtek. Emlékszünk még? A Modern Talking korszakban a líra volt Európa vécépapírja, és aztán egyetlen tollvonással kihirdették, hogy Szicíilától Rodoszig és vissza Andorrától Madeiráig: tessék euró – mert megérdemlitek. És szépen paritásba került a krétai kecskepásztor a német csúcstechnológiával. Vagy másképp fogalmazva a malacok (PIGS) beszabadultak a Bundesbank szépen suvickolt épületébe. Nehéz elképzelni, hogy senki sem gondolt arra, hogy egyszer ezek oda is piszkítanak.
A frankhitelesek tragédiája nem az, hogy a forint kockázatossá vált a külföld szemében (az euróval szemben esett 20-25%-ot az árfolyam, na bumm, szar ügy, de azért ez benne volt a pakliban), hanem hogy ezzel párhuzamosan maga az euró, vagyis a földrész jelképe és koronaékszere is eladói nyomás alá került, hisz ki a bánat akarja megvenni a mediterrán régió adósságait. A kettő együtt hozta ki a forint/frank kereszt 50%-os bezúgását, ami azért már nem olyan jó vicc.
A megoldás ebből a kelepcéből tulajdonképpen maga a pénz lehet, hisz Svájc legfontosabb terméke és exportcikke nem más, mint a frank, vagyis valahogy ki kell hajtani a spekulánsok és más befektetők kezéből azt a sok Tell Vilmos fejjel díszített helvét suskát, keressenek maguknak más célpontot. Erre jó lehet a „carry trade”, a spekulánsok kedvelt pénzgyára (amikor is például svájci frankban eladósodnak, hogy azt más devizában kamatoztassák – hatásos módszer nyugodt alvás ellen is), de kiváló megoldás lehet a kordában tartott infláció is, mert ugye melyik eszement befektetési alap csücsülne az 1%-ot sem kamatozó svájci pénzén, miközben az ezért kapható javak mennyisége tempósan csökken.
Hát akkor feleim, imádkozzunk egy kis szolid inflációért? Vagy inkább várjuk meg míg Viktor úgyis megment minket kollektíve?...
